Hogyan készül? - Egy termék

Amikor valaki megkérdezi, hogy "ezt te csináltad?" – a válasz az, hogy igen, mi csináltuk, elejétől a végéig. Mert bár a 3D nyomtatás úgy hangzik, mintha csak megnyomnál egy gombot, aztán hopp, kipottyan egy kész figura... nos, a valóság egy kicsit bonyolultabb. De cserébe jóval szórakoztatóbb is.

Az ötlettől a modellig

Az egyszerűbb dolgokat – mondjuk kulcstartók, táblák, logózott izék – általában ThinkerCad-ben tervezzük. Kezdőknek is szuper kis online felület, teljesen böngészőből működik, nem kell letölteni semmit. Tökéletes arra, hogy gyorsan összedobj valami működőt, vagy hogy 10 perc alatt rájöjj: mégis inkább mást akarsz. Könnyen tanulható, logikusan működik, és a legjobb, teljesen ingyenes.

A bonyolultabb modelleknél már komolyabb cuccokat használunk, de a lényeg ugyanaz: valaki kitalál valamit, mi meg megpróbáljuk megcsinálni.

Prototípus? Naná!

Ha elkészült a modell, jön a prototípus-nyomtatás. Ez az a fázis, amikor a remény és a realitás összeütközik a fűtött asztalon. Most például egy mozgatható Gundam figura készül, ami már a harmadik prototípusnál tart. Vagyis: "most már talán jó lesz, de inkább még nyomjuk újra." Itt próbáljuk megcélozni a "fasza lett" minősítést. Szigorúan műszaki értelemben.

Szeletelés és nyomtatás

A modelleket a Creality saját szeletelőjével vagy a Bambu Studio-val készítjük elő, attól függően, mivel nyomtatunk. Ha egy szín elég – például flexi cuccoknál, lámpáknál, figuráknál – akkor a két Creality Ender 3 V3 KE egyikével dolgozunk. Ha több szín kell, jön a BambuLab A1.

Mindegyik gép gyönyörű első réteget húz – annyira, hogy néha csak nézzük és nem is hisszük el, hogy mi állítottuk be. Persze ehhez kellett jó sok szívás, alkatrészcsere és fejvakarás.

A Creality volt az első nyomtatónk, és bár akkor még fogalmunk sem volt, mihez nyúlunk, mostanra megtanultuk szerelni, beállítani, hibát keresni. Már a hangjából is megmondjuk, hol van a gond.

Utómunka, festés, ragasztás – és a meglepetések

A nyomtatás csak a fél siker. A lámpáknál például jön a ragasztás, LED-ek beépítése, kábelmenedzsment, a figuráknál pedig alapozás, festés, lakkozás – mind kézzel, szeretettel, és néha némi káromkodással.

És bár mindig azt hisszük, hogy tudjuk, mit fognak szeretni, a vásárok újra és újra rácáfolnak. Például amikor a sárkányos könyvtámaszt készítjük nagy reményekkel, és végül az Anubis könyvtámaszból fogy el háromszor annyi. Pedig azon feleannyi részlet van, kevesebb utómunkával. 

Ötletek? Mindig vannak. Idő? Na, az kevésbé.

A fejünk tele van tervekkel, megvalósításra váró figurákkal, világító díszekkel, kiegészítőkkel. A baj csak az, hogy még nem találtunk olyan nyomtatót, ami az időt is gyártja. Úgyhogy szépen, lassan, de biztosan haladunk előre.

Egyszer utolérjük magunkat. Talán. Addig is: nyomtatunk, festünk, pakolunk, vásározunk, újratervezünk – és próbáljuk élvezni a káoszt, amit alkotásnak hívunk.